Bemutatkozás – Történetem

bemutatkozas_tortenetem_koos_erzsebet

A kezdetek

Sokat váratott magára ez az írás, mert a Change my stuff indulása óta eltelt időben már annyi minden történt, hogy nehéz volt közben magamra, a bemutatkozásomra fókuszálni. Azonban most itt vagyok, így lássuk hát a történetem.

Mióta az eszemet tudom, alkotni szerettem volna, valamilyen saját vállalkozásban gondolkodtam (6 éves énem erről csak úgy nyilatkozott: “Főnök akarok lenni!”). Mármint nem abban a szokásos, hierarchiában legfelül álló, ostort csattogtató keménylegény, hanem a saját magát kontrollálni tudó, célokat kialakító és kellő erővel rendelkező valaki. Mindez egészen 2021 februárjáig váratott magára, vagyis a kérdés, hogy mit csináltam előtte? Hogy kerültem ide? 

18 éves koromig Heves megyében éltem, Egerbe jártam középiskolába. Ahogy nagykorú lettem, éreztem a világ hívó szavát, így felköltöztem Budapestre, és hogy valami értelmet adjak az életemnek, tanultam. Ebben szerintem elég jó voltam, végső soron 3 diplomával, 1 OKJ-s képesítéssel és 5 bizonyítvánnyal zártam ezt a szakaszt. Mivel mindig is a vállalkozói lét volt számomra a cél, így éveken keresztül boldogítottam magam a közgazdaságtan, vállalkozásfejlesztés csodáival a BGE-n. A harmadik diplomám a Buddhista Főiskolán szereztem összehasonlító vallásfilozófia szakon. 

Viszont mivel az egyetemre járásból akár éhen is halhat az emberfia, ezért kezdetben sok különböző diákmunkát vállaltam, aminek legnagyobb előnye az volt, hogy nagyon sok embert megismertem, nagyon sok történetet, életutat, és végső soron valahogy mindig jó csapatok kovácsolódtak. Életem legjobb diákmunkája pont emiatt a NAV-nál volt… ahol bár szörnyen unalmas és katonai fegyelemmel történt a munka, de annyira jó csapatban dolgoztam, hogy a mai napig szívesen emlékszem vissza rá.

Az első diplomám megszerzése előtt pár hónappal már égett bennem a tűz, hogy életem első igazi, rendes munkáját végezhessem, ekkor még eléggé rá voltam stresszelve a saját vállalkozás témára, így nagy erőfeszítést tettem abba, hogy gyorsan, hatékonyan találjak valami jó munkahelyet. Így aztán nem sok idő után meg is kaptam az első igazi, értelmes ajánlatom: Projektmenedzser – szoftverfejlesztés, IT. Köszi Matyi! (Ez is egy érdekes történet, de ha ezt is leírom, a végén még könyv lesz belőle, aztán rettegj Libri!) Tehát az első munkám projektmenedzser volt, majd a második és harmadik is. Mind szoftverfejlesztés, IT területen. Alapvetően szerettem és szeretem ezt csinálni, de mégsem érzem ezt életem hivatásának. 

A nagy ötlet

Az elmúlt 4-5 évben folyamatosan mardosott a gondolat, hogy csinálnom kellene végre valamit, jutni kellene egyről a kettőre, kéne a nagy ötlet. Ezért millió listát írtam vállalkozás ötletekről, gondolkodtam miben vagyok jó, mit szeretek, rengeteg cikket olvastam és hihetetlen sok videót néztem meg vállalkozás témában. Konferenciákon vettem részt, próbáltam betörni a vállalkozói piacra. Sajnos akármennyire is igyekeztem, valahogy mindig azt éreztem, hogy nem jó úton járok, nincs meg az a kitörő lelkesedés, valahogy nem találtam a helyem. 

Ez így ment egészen 2020 augusztusáig, amikor is már-már kapuzárási pánik tört fel bennem, hogy “úristen 27 évesen sehol sem tartok, nem alkottam semmi maradandót, bezzeg mások…!” (Teszem hozzá, már 28 vagyok.)

Szóval, egyik alkalommal, mikor egy családi összejövetelen voltunk, elkezdtem azon gondolkodni, hogy mennyivel jobbá lehetne tenni azt a teret, milyen jól lehetne rendszerezni, ahol éppen vagyunk. Mennyi mindent lehetne változtatni az egyénen és a környezetén is, hogy nyugodtabb, boldogabb legyen. Mert hogy tudni kell, ez nálam amolyan fétis, hogy minden legyen szervezett és rendezett körülöttem, mert ezáltal belül is oké leszek. (Ez jól jön a projektmenedzseri szakmában is.) Na már most a nagy elmélkedésem félbeszakította Dávidom, aki csak ennyit fűzött hozzá: “Ha ennyire mindig mindent át akarsz szervezni, miért nem csinálsz ebből vállalkozást?” Ebben a pillanatban az agyam összes létező sejtje munkába állt és ráfüggtek a témára.

Megszületett a Change my stuff

Elkezdtem kutatni, hogy létezik-e egyáltalán ilyen szakma, csinál-e már valaki ilyet, és hogy egyáltalán hogyan néz ki ez a gyakorlatban.

2020 októberében már készen állt a Business Model Canvas, elkezdtem tanulni a témáról, és elkezdtem részleteiben kidolgozni a tervem, lefektettem az elveket, amik mentén haladni szeretnék. Elkezdtem próbamunkákat csinálni.

2020 decemberére már volt versenytárs elemzésem, készen voltam a kezdetleges marketing tervvel és megvolt a szolgáltatásaim listája, árazása. Egyre többet tudtam a rendszerezés elméletéről, amihez hozzáfűztem a saját elveim, egyéb területekről szerzett tudásom.

2021 januárjában megcsináltam egy Professional Organizer képzést, kitaláltam a vállalkozás nevet, logót (ami nem a véletlen műve, emögött is érdekes tartalom van) és kidolgoztam a szükséges részleteket. Emellett a könyvelési, adóügyi részeket is elintéztem.

2021 február 15.-én hivatalosan is elstartolt a vállalkozás.

Azóta pedig minden nap izgulok: „Ugye jó lesz ez?” „Ugye elég jól csinálom?” „Ugye nem gázosak a képeim, videóim?” „Mit fognak majd szólni hozzám?” Az indulásom óta ért már nagyon sok pozitívum, sok-sok nagyszerű embert ismertem meg. Néhány negatív élményből is kijutott, de ezek csak azt erősítik bennem, hogy bár alapvetően vállalkozom, versenyzem, meg akarok élni valamiből, ez nem jelentheti azt, hogy el kell felejtenem, mi az igazi célom, a küldetésem, mit akarok alkotni, és semmiképp sem kell eltipornom embereket, vállalatokat magam körül, csak hogy előrébb jussak. 

Azt már ilyen rövid idő alatt is látom, hogy én az szeretnék lenni, aki etikusan dolgozik, megpróbál minél több hasznos tudást átadni, aki a munkája alapján kap ítéletet, aki segít, ahol tud (mert bár ebben a világban a pénz az úr, sokszor 1-1 kedves szó, cselekedet hatalmas változást hozhat). 

Ezek alapján minden nap arra jutok, hogy ha valamit szeretek csinálni, akkor valahogy úgyis megoldom, hogy azt csinálhassam, és valahogy mindig vissza fogok térni a megfelelő mederbe. Amit pedig szeretek csinálni, az az otthon és vállalkozás rendszerezés, a Change my stuff.

És végül a mottóm, ami minden nap sokat segít:

“Olyan még nem volt, hogy sehogy se lett volna.”